Mottó: Két eszme, két ideológia, két párt versenyében mindig az a győztes, amelyik mögött erősebb hadsereg, több pénz, nagyobb tőkéscsoport áll. Gondolataim a PÉNZ és a DEKOKRÁCIA kapcsolatáról A közelmúltban kifejtettük e lapban /jún. 20./, hogy mi mozgatja napjainkban a világot?! /Az eszmék./ E kérdésre egy vallásos ember azt felelné: a Jóisten. Marx szerint a történelmet az osztályharc mozgatja. Egy közgazdász válasza: a világgazdaság változása. Egy oknyomozó történész szerint 1789. óta a szabadkőművesség és egyéb titkos társaságok. Egy mai bankember válasza: az IMF és a Világbank, Külkapcsolatok Tanácsa, Bilberger Csoport. Mások szerint, született nagy egyéniségek. /Pl.: egy Attila, Dzsigisz Kán, Batu Kán, Nagy Sándor, Július Cézár, Lenin, Hitler, Sztálin, Mao Ce Tung, stb./ A naiv utca embere szerint a királyok, császárok, diktátorok, vagy a demokratikus választások győztese irányítja, világviszonylatban a nagyhatalmak akarata. Felmerül a kérdés és a nagyhatalmakat mi mozgatja? A bankvilág, a tőkés társaságok, a multinacionális cégek. És ezek mivel mozgatnak mindent? A PÉNZZEL! Tehát az lesz a világ ura, akinek a kezében a legtöbb pénz van? Látszatra igen! De látni fogjuk, hogy végeredményben nem; a pénz nem minden, nem a MAMMON az úr! Látszatra egyelőre övék a tömegkommunikáció, a sajtó, könyvkiadás, a pártok pénzelése; ezzel kormányok állítása és buktatása; a legkorszerűbb haditechnika birtoklása; forradalmak, háborúk kirobbantása és pénzelése; fegyver-, olaj-, gyógyszer-, kábítószer-kereskedelem. Övék a jog /az uralkodó osztály akarata/: ítélkeznek eleveneken és holtakon. Államhatárokat húzhatnak meg önkényesen /Trianon, Jalta, Málta, stb./; nemzeteket törölhetnek el a föld színéről /örmény, kurd, baszk, stb./; emberi jogokat haszonelvűen osztogatnak, másokat ezektől megfosztanak /Nürnbergi per/. A pénz tehát a hatalomgyakorlás egyik szükséges eszköze, de nem a világ mozgatója! Minden tisztátalan dolog között a pénz a legtisztátalanabb, amit az ember valaha készített és beszennyezte vele a földet és önmagát. Giovanni Papini erről így ír: „…ez az, amelyet mindenki kíván, hajszol, rabol, irigyel és jobban szeret a szerelemnél és gyakran életénél; ezt ad a gyilkos az orgyilkosnak, az uzsorás az éhezőnek, az ellenség az árulónak, a csaló a zsarolónak, a kéjenc az eladott és megvetett nőnek; ez viszi rá a fiút, hogy megölje apját; a feleséget, hogy elárulja férjét, hogy megcsalja testvérét; az elvetemült szegényt, hogy megkéselje az elvetemült gazdagot; a szolgát, hogy megcsalja urát, az útonállót, hogy kifossza az utast; a népet, hogy megtámadjon egy másik népet. Ezek a pénzdarabok, ezek az anyagi szimbólumok a Gonosz Lélek ganajai. A pénz, nap mint nap ezernyi lelket és embert öl meg. Fertőzőbb, mint a pestis beteg rongyai. A legtöbb bűn csírája!” Általános tapasztalat, hogy azok maradnak szegények, akik becsületes alap természetűek. Sokak szájából hallható is az önvád, nem voltam elég ügyes, nem voltam elég élelmes, hülye voltam, stb. Napjainkban azok maradnak szegények, akiknek lelkiismeretével összeférhetetlen, hogy bárkit is becsapjanak, megkárosítsanak, hazudjanak, lopjanak, csaljanak, stb. Több millió ilyen erkölcsös szegény él hazánkban. Nemzetünk fennmaradásának ma ezek a „Tiborcok” az egyedüli támaszai. Napjainkban a pénz az emberi tisztességet bünteti, a jellemtelenséget pedig jutalmazza. Zárótételként kimondhatjuk, hogy a pénz /és a gyilkos kamat/ mint eszköz mozgatja ma a liberális demokráciákat és a fehérek lakta világot. Ez szüli a bűnt, a környezetrombolást, a nyomort, az erkölcstelenséget, a materializmust, a liberalizmust; szüli a háborúkat, hogy általa még jobban meggazdagodjanak; szüli az emberi szellem teljes elkorcsosulását s minden bajunkat. Egykoron bűnhődni fognak a gazdagok! „Könnyebben megy át a teve a”Tű fokán,” mint egy gazdag a mennyországba!” Történelmileg a különbözőféle államformák közül a liberális demokrácia tűnt a legalkalmasabbnak a pénz diktatúrájának, tobzódásának színteréül. Ezért aláásott, szétvert, belülről megrothasztott minden egyéb korábbi államformát. Napjainkban a pénz urai már lebombáznak minden nekik nem tetsző társadalmi berendezkezést. /Jugoszlávia, Afganisztán, Irak,…/ Tény, hogy az USA több mint 150 hadjáratot indított a fennállása óta más nemzetek ellen, pedig őt még soha senki sem támadta meg. /De a gazdasági érdeke ezt kívánta!/ Ilyen a mi minta demokráciánk!!! A demokráciákban, - mint politikai rendszerben, - a hatalom mindig csak forma szerint volt az egész nép kezében. Ténylegesen mindig valamely társadalmi osztály /vagy csoportérdekek alapján szövetkezett koalíció/ politikai diktatúrájának a formája volt. Kizsákmányoló rendszerekben /ilyen a kapitalizmus és a kommunizmus minden formája/ a „valódi”, a „tiszta” demokrácia soha sem valósult meg. Mrjazek nevezetű író a demokrácia lényegét így karikírozta ki: „Hárman maradtak hajótöröttek egy lakatlan, kopár szigeten. Megállapítják a szerencsétlenek, hogy mikorra erre vetődik egy hajó, addig ők éhen fognak veszni. A fennmaradás érdekében azt a megoldást találják ki, hogy ezért egyiküket meg kell enni. Azonnal megszületik a „demokratikus többség,” a két erősebb elhatározza, hogy megeszi a „kicsit”. De ezzel sem elégednek meg, elkezdik a „kicsinek”a tudatát átformálni: ne is védekezzen, lássa be, hogy az ő elfogyasztása közérdek!” Nem ismerős? Nálunk is több milliárdos propaganda kampányt folytatnak, hogy a lakosság lássa be, hogy „a megszorítások szükségesek!”, az az ő érdeke. Lássuk akkor, hogy milyen az USA minta demokráciája! Íme: Lényegében két, nagyjából egyenlő erősségű polgári pártja van /Demokraták és Republikánusok/. Mindkettőnek a politikai irányítására döntő befolyása van a nagy monopóliumoknak, tőkés társaságoknak. Mindkét párt választási kampányát a dúsgazdagok finanszírozzák, az eleve búsásan visszatérő anyagi és hatalmi haszon reményében. 30 TV szatelita, több száz rádió adó, közel öt ezer sajtótermék „megdolgozza”, „beeteti” informálja az egységes, marhahajcsár, konfekció farmer ruhába öltözött kommerszagyú tömeget. A két nagy mérkőző párt versenyében, a magukat „semlegesnek”, pártokon felülállónak kikiáltott tömeg-kommunikáció birtokosainak ügyes manipulációi döntenek. A többi további formális show-műsor. Ma, egy minden csatornán elhangzó hazugságot holnap az utcán visszakérdeznek a közvélemény kutató intézetek emberei. Mi más véleménye lehetne a műsorfogyasztónak, a népnek, a tömegnek, mint amit az elő napon belé sulykoltak. A közvélemény kutatás tehát csupán megtévesztő szélhámosság; az elnök zsarolásának, állandó befolyásolásának az eszköze. Így néz ki a több milliárd dollárt felemésztő amerikai választási kabaré, miközben egyre többen elszegényednek. Az USA egy főre eső államadósága ma sokkal nagyobb, mint hazánkban. Az USA teljes nemzeti vagyonának a tízszerese. Az ottani tömegek elnyomorodásának mértékére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy minden tizedik amerikai állampolgár – szociális juttatásként – ingyenes élelmiszer jegyen él. /Különben ezek felkoncolnák a gazdagokat!/ Hogyan lehetne e teljesen hibás modellt megjavítani? Véleményem szerint azzal is, hogy az ipari munkások, parasztok, az iparosok, a vállalkozók, a közalkalmazottak, a nyugdíjasok, stb., rétegek pártjai ugyanolyan eséllyel, feltételekkel indulhatnának a választásokon, mint a gyáriparosok és a döntő gazdasági pozíciókban lévők. Mindegyik induló pártnak egy meghatározott taglétszámon felül, ellenőrzötten azonos anyagi bázisa kellene, hogy legyen. Ugyanannyi és ugyanolyan jól felszerelt pártháza, infrastruktúrája, ugyanannyi TV, rádió, sajtó választási programidő állana a rendelkezésére; ugyanannyi plakát, szórólap, pártbrossúra, telex, telefax, stb., fölött rendelkezzen minden induló párt. Törvényileg kellene meghatározni, biztosítani és ellenőrizni a pártpropagandára fordítható összegeket. A parlamentbe csak a választó körzetekben megválasztott képviselő kerülhessen. Visszahívási lehetőséget kellene biztosítani és a listás bekerülést megszüntetni! Így például Hitler sohasem kerülhetett volna be a parlamentbe! Könnyen beláthatjuk, hogy ezeket a becsületes és igazságos kirovásokat a már hatalmon lévő pártoknak nem érdekük bevezetni. Ezek rontják az ő túlélési esélyüket. Marad tehát a házban a régi rend: a népámító választási cirkusz. A mai pártversengés olyan, mintha nehéz- és lepke-súlyú boxolókat engednénk a ringbe versenyezni. Egy párt programjának a hitelességét ma a pénze dönti el. A bolsevizmus 45 éve alatt homogenizálódott a társadalmunk. Akkoriban mindenki állami bérmunkássá degradálódott. Az állítólagos rendszerváltás után az iskolázottság és az anyagi helyzettől függően létrejött némi osztálytagozódás és ennek megfelelően a titkos szolgálatok által megszervezett látszólagos többpártrendszer. A posztkommunisták által kiprivatizált országos vagyon birtokában hamarosan a lopott gönc mellé a hatalmat is visszalopták a volt bolsik, vagy fiaik és a holdudvaruk és a hűséges talpnyalóik. Ők így hamarosan a politikai homokozóból kiszorítottak minden konzervatív, nemzeti, jobboldali tömörülést és pártot, ezek üres pártkasszája miatt. A demokrácia minden változata, - az eddigi tapasztalatok alapján – a tömegek bizalmával, hiszékenységével való visszaélésen alapszik. Ezért például sehol sem hajlandóak bevezetni az iskolázottságtól függő, úgynevezett „súlyozott” értékű szavazást. Pedig a történelemben több kezdeményezés is volt erre. Hiszen szabad akarattal /választással/ csak az rendelkezik, aki felelősségteljes döntése mellett előre látja a választásának a következményeit is. A primitív ember erre a tárgyismerettel való döntésre nem képes. Ellenérv persze itt is azonnal hozható: „egy „dörzsölt” jellemtelen diplomás szavazata miért érjen többszörösét egy becsületes magyar paraszténak?” Vagy Platón bölcseletét elvetjük és a bölcsek helyett vezessenek bennünket inkább az erkölcstelenül meggazdagodottak? Sok történelmi példát tudnánk arra is mondani, hogy egy nemzetéért élő király többet használt a népének, mint napjaink kétes demokráciájának vezetői! Összegezve: hogyan is vagyunk az újgazdagok pénzén összetákolt labilisan álló demokráciával? Véleményem szerint hazánkban legalább 10-15%-os a munkanélküliség. 60 %-os az elkeseredettség, 50%-os a forradalomra, isteni beavatkozásra, egy világfordulatra, akár a 3. világháborúra várók száma. Társadalmunk ma a túlélésre rendelkezik be, mint a tatárjárás, a török dúlás, a világháborúk, vagy az orosz megszállás alatt! Napjainkban igen-igen labilis, - valósággal borotvaélen táncoló lett, - a dolláron nyugvó Új Világrend demokráciája. Pénzügyi rendszere az összeomlás küszöbén áll. A Frederal Reserv magánbank /ahol a dollárt nyomják/ világméretű szélhámosságot gyakorol az egész világgal szemben. Az USA látszólagos jóléte „Pomádé király új ruhájának” az esete. A világ minden részéről érkező importból élnek már jó ideje, amelyet fedezet nélküli papírral fizetnek. Az amerikai fizetőeszköz mennyisége több mint tízszerese az államai összvagyona értékének. A belső adósága is 15 billió dollár. A világ tőzsdéjein forgó pénzmennyiség összege pedig több, mint 100-szorosa az emberiség által megtermelt, előállított ipari-, mezőgazdasági-, s egyéb értékek összességének. A világ kapitalizmusának ez a fekélye hamarosan kifakad. Azért, hogy ne, vagy minél később derüljön ki, hogy „meztelen a király”, azért menekül Busch előre és bocsátkozik nép-, nemzet- és emberiség ellenes háborús kalandokba. Leonyid Ivasov /Global Research, 2007. IV. 9./ az orosz fegyveres erők volt vezérkari főnöke azt állítja, hogy az Egyesült Államokat a pénzügyi összeomlástól való félelme akár a 3. világháború kirobbantására is ösztönözheti Izrael állam cinkostársának felhasználásával. Ezért vásárolnak az izraeliek tö- megesen lakóingatlant Magyarországon, Ukrajnában és Oroszországban., érezve mit tartogat számukra a jövő. A fejlett országokban élő nagyszámú zsidó és moszlim népesség miatt globális vérfürdőt, vallásháborút, az elnyomottak és szegények terrorizmusát /igazság szolgáltatását/ várhatjuk. Borzalmasabb összecsapást fog eredményezni ez minden eddigi világháborúnál. Viszont ez, - mondja Ivasos, - egy olyan vis major-eseményt fog eredményezni, hogy utána adóság rendezésről senki sem fog már beszélni. Örülnek majd a túlélésnek a maradékaink és „új lapot”, új pénzt osztanak majd egymásnak. A saját bőrén fogja érezni a világ, hogy mindaz a kritika, amit a marxizmusban tanult a kapitalizmus embertelenségéről, kizsákmányolásáról annak idején, az csak hangfogóval írt és festett halvány pasztell kép a sátáni valósággal szemben. Láthatjuk, hogy a PÉNZ valóban az ANYAG szimbóluma, az emberi SZELLEMMEL szembenálló, erkölcsöt, vallást nemzeteket, az egész emberiséget megrontó, azt lezüllesztő elembertelenítő eszköz! Pécs, 2007. jún. 24. /Dr. Vörös György ny. főisk. doc./