Bolsevizmus a katedrán  átélve /könyvismertetés/

A szerző, Dr. Vörös György a Pécsi Tudomány Egyetem ny. főiskolai docense, közel fél évszázados élettörténetét, pedagógiai pályáját, tapasztalatait, a világról való gondolatait foglalja benne össze,

amolyan „pedagógiai testámentumként.”

Gyermekkorától kezdve az ormánsági /Kórós/ néptanítóságától, az általános iskolai-, közép-

iskolai tanárságán keresztül egészen az egyetemi katedráig vezető sikeres életútjának, harca-

inak a tapasztalatait osztja meg velünk. Annak ellenére, hogy matematika tanár tollából került

ki ez a könyv, mégis színesebb, fordulatosabb, érdekfeszítőbb, mint napjaink számos szerzőjé-

nek a műve. A tömör, világos, szabatos fogalmazásával, szellemes stílusával annyi informáci-

ót sürít e könyvbe, hogy más szószátyár írók ennyi ismeretet nem 264 oldalon, hanem 4-5

könyvben tálaltak volna fel.

Mi teszi különösen sajátossá ezt a könyvet? Az, hogy nemcsak egy fél évszázad hiteles korraj-

zát nyújtja az olvasónak, hanem a kritikáival, pedagógiai, pszichológiai, filozófiai nézeteivel

úgy ötvözi az átélt történéseket, hogy észrevétlenül az olvasó is részesévé válik az eseményeknek;

hiszen akaratlanul is állást foglal az író ítéletével kapcsolatban.

Közel 3OO Pécs-baranyai pedagógusról tesz említést s közülük számos kiválóságnak, nagy pe-

dagógus egyéniségnek állít méltó emléket. Emellett természetesen az állandó társadalmi kihívás

dzsungel-harcaiban, az alkalmankénti dilettáns, párthivatalnok főnökei felett is pálcát tör. A tör-

ténések okainak világos feltárása mellett, szinte átsüt az igazság a könyvön. Egy emberi dráma

katarzisa utáni lelki megtisztulás örömérzése uralkodik el szinte az olvasón.

Filozófiai gondolkodáshoz szokott olvasónak szánta az író a könyv utolsó 50 oldalát. Ez, élete

legjobb cikkeinek válogatott gyűjteménye. Csemegézhetünk itt „az emberi szellem süllyedéséről”,

annak okairól, a „püspöki körlevélről” a „demokrácia, liberalizmus kritikájáról,” a „bolsevista

holokausztról” csakúgy, mint „a magyar szellem önvédelmét erősítő gondolatok” aforizmáiról.

Végül, az alsó- és középfokú-oktatás megjavítását célzó javaslatairól olvashatunk.

Szerintem, minden gyakorló pedagógusnak és tanárjelöltnek ismernie kellene ezt a könyvet.

/Ugyanezt állítja MDF-es volt miniszterünk is!/ Ennek ellenére agyonhallgatás volt e hiányt-

pótló könyv reakciója. Ahogyan a szerző az előszóban megjósolta: „az igazságnak az az is-

mertető jele, mihelyt mutatkozni kezd, máris üldözik!” Úgy látszik, rosszul lett megválasztva

a könyv címe. Az oktatásügy és a szellemi élet „vörös vírussal megfertőzött”,helyükön maradt

vezetői ódzkodnak még ma is, minden a múltat bíráló hangtól. Például: miután a Pécsi Tudomány

Egyetem néhány vezető oktatója elolvasta a könyvet, „indexre tették”:bevitték az Iskolaszövet-

kezet könyvesboltjának a raktárába, nehogy a hallgatókat megmételyezze.

A Köznevelés Szerkesztősége is hasonlóképpen járt el. Nemcsak hogy nem köszönték meg a

küldött tiszteletpéldányt, de a könyvismertetésre felkért levelet is figyelmen kívül hagyták.

Úgy látszik, hogy a folyóiratukban közölt leszbikus hirdetést előnyösebbnek tartották ennél az

erkölcsi példamutatást sugárzó könyvnél.

Összefoglalva: a szerző a globalizálódó világ tanártípusa ellentettjének az archetipusa. Érthe-

tőbben: a hajlíthatatlan jellemű, maradandó értékeket és minőségi oktatást-nevelést nyújtó peda-

gógus az eszményképe. Ebből kifolyólag a szóbanforgó könyv maradandó alkotás.

Pécs, 2001. február   -én.

                                                                              /Dr. Berki Mihály/

                                                                                             nyugállományú vezérőrnagy, hadtörténész