Mi a vallásosság? Valamely egyházhoz, felekezethez, szektához tartozás, kötődés, ezeknek Istenről alkotott nézeteinek, tanításainak elfogadása, elhívése, továbbá általuk kialakított vallási normák, szokások, rituálék, netán életvitel gyakorlása. Isten mindenütt, minden időben kinyilatkoztatta magát a teremtményeinek. E kinyilatkoztatás őrzői, ápolói, továbbvivői történelmileg mindig a papság, vagy valamely szakrális személy volt. /Sámánok, táltosok, mágusok, lámák, varázslók, lelkészek, papok, stb./ A kinyilatkoztatás őrzői, hirdetői megalkották idővel a maguk - erkölcstanát /ember szelídítő normáit/ - liturgiáját /érzelmekre ható istentiszteleti módját/ - dogmatikáját /szabatosan megfogalmazott hinni köteles alapigazságait/ - teológiáját /istentanát, a szóban forgó vallással kapcsolatos tételes ismereteit/ - hierarchiáját /a világ látható egyházi szervezeteit/ Minden valamire való vallásnak ilyenszerű a felépítése és a belső szerkezete. Vallásos tehát az az ember, aki úgy véli, hogy ismeri az isteni kinyilatkoztatást, hisz Isten létében; jobbára éli és gyakorolja választott /vagy belé nevelt/ vallásának istentiszteleti formáit /erkölcsi parancsolatok betartása, templomba járás, szentségek felvétele, stb./, hisz a halál utáni életben és a transzcendens világ létében. Végül, ami a legfontosabb, e meggyőződése, hite befolyásolja életének döntéseit, cselekedeteit. A vallásosságnak számtalan formája és fokozatossága létezik. A buzgó népi vallásosságtól, ami főként külsőségekben nyilvánul meg /rózsafüzér-litániák, szentségimádás, első pénteki gyónás, áldozás; rorátén, körmeneteken, zarándoklatokon való részvéte, stb./ Vallási közösségekbe járástól egészen az aszketikus, szerzetesi, kontemplációs misztikus életútig. Hogy ki milyen szinten vallásos, azt sok minden befolyásolhatja. Genetikai adottsága /Szondi Lipót szerint/, reinkarnációs fejlődési foka, karmája, családi és iskolai neveltetése, netán az egyént ért sorscsapás, vagy egy megrázó érzelmi esemény, stb. Hazánk vallási állapota /becslésem szerint/ 2006-ban az alábbi képet mutatja: - Ateista /istentagadó/ kb. a lakosságnak 45%-a- Ezek más gonoszságra is képesek, ahogy mondani szokás /nincs erkölcsi gátlásuk!/ - Életvitelüket a hitük nem befolyásolja kb.30%-nak Ezek csak akkor kérik Isten segítségét, ha bajban vannak. Életvitelükben „se oszt, se szoroz” a hitük. E két csoport életvitelét a gyakorlati materializmus jellemzi. Életviteli alap elvük: „keveset dolgozni, jól keresni és magas szinten fogyasztani!” Élvezni az életet, kifacsarni belőle mindent, bármi áron /párttagkönyv, bűnözés, jellemtelenség, stb./ ami csak az önzésüknek, határtalan vágyaiknak megfelel! - Hazánk egy szűkebb csoportja következetesen gyakorolja a népi vallásosságát, - követve elődei, szülei, nevelői példáját. Ez becslésem szerint: 15% .- Meggyőződésesen istenhívő, ami áthatja teljes gondolkodását, döntéseit, cseleke- deteit, Istenben és az örök életben való hite központi szerepet kap az életében. Ez, cca 8%. - Azoknak, akiknek életcélja Isten megismerése , az életszentség követése, felkészülés az örök életre, kb: 1%. Pedig 60 évvel ezelőtt még úgy tanították Schütz Antal alapján az ország összes katolikus iskolájában, hogy „avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, ezáltal üdvözöljünk, vagyis a mennyországba jussunk!” Hova jutottak iskolánk 60 év alatt, mily mélyre süllyedtünk!? - A szentek, a népességnek kb. egy ezrelékét adják; a megrögzött gonosztevők pedig kb. 99 ezrelékét. E statisztika az elmúlt 60-80 év távlatából nézve bizony kétségbeejtő romlást mutat. A fehér ember megbocsáthatatlan szégyene, hogy a Nagy Francia Forradalom óta e romlás, - az emberi tudat elsötétülése, - folyamatosan tart. Bár időnként e folyamat nagy társadalmi katasztrófákhoz vezet /világháborúk, fasizmus, bolsevizmus, maoizmus, népirtások, járványok, természeti katasztrófák, stb./, az emberiség ennek ellenére sem tanul a saját hibájából. E történéseket, sorscsapásokat még mindig véletlenszerű, külső eseményként éli meg. Pedig ahogyan Hermes Trismegistos szerint „ahogy fent, úgy lent”, hasonlóképpen szerintem „ahogyan bent, úgy künt”. A társadalmi történések csupán az emberiség szellemi-lelki állapotának kivetülései! Akárcsak napjainkban hazánkban egy „bűnszövetkezet” visszaszavazásán szorgoskodott a nép. Erre okként sokan azt mondják: „buta, hülye befolyásolható lett a magyar nép!” Véletlenül sem jut eszükbe az igazság: hitehagyott és bűnös lett ez a nép! /75%-a elhagyta Istenét; 6,5 millió magzatot legyilkolt!/ Csupán önzésből, a jobb élet, a több élvezet fejében a magasabb fogyasztás csalfa reményében. Egyéb bűneit ne is említsük! Miért érdemelne egy jobb, becsületesebb kormányt? Amilyen a nép, olyan a vezetői! Életcél lehet csupán a földi javak élvezése, a hatalom megszerzése, a magasabb fogyasztás minden áron való elérése? Nem egy gyomrunk van csupán? Nem egy ruhát tudok egyszerre hordani; nem egy ágy, egy hajlék kell, hova fejemet lehajtsam; nem egy deszka-koporsó, vagy egy urna az utolsó állomásom? Sajnos igen! Miért választják napjainkban akkor mégis igen sokan a téves utat? Egy hitetlen számára csak ez az út logikus. Ha nincs Isten, nincs halál utáni létezésem, ha nincs örökkévalóság, akkor nagy marha az, aki nem akar ebben az egyszeri és megismételhetetlen életbe belepaszírozni minden élvezetet, mindennek a kipróbálását, mindennek a birtoklását. Ezek csak az anyag örökkévalóságában hisznek, a lélekében nem! Íme napjaink aranyborjúja: az anyag, a pénz, a hatalom és minden elképzelhető földi élvezet határtalan birtoklásának az önző vágya. Ezeknek ajánlja elgondolásra Chamford francia filozófus az alábbiakat. „Meglehetősen nyugodtan élhetnénk e földön, ha biztosak lehetnénk a felől, hogy nincs mitől félnünk a másikon. Mert az a gondolat, hogy nincs Isten, senkit sem rémített meg, de az, ha netán mégis van és olyan amilyennek ecsetelik, az bőven ad okot a félelemre!” Ezért a laikus erkölcsnél százszor erősebb cselekedeti indíték a valláserkölcsi. Az ateista bűnözőnek nem lehet mély lélektani megbánása. Ő úgy gondolkodik, hogy csak ügyetlen volt, hogy rajtakapták s minden rendben, ha senki sem tud a cselekedetéről. A vallásos ember számára Isten mindent lát, mindent számon kér s cselekedeteink erkölcsi értéke szerint jutalmaz, vagy büntet.. A valláshoz való viszonyom. Isten léte egem tudatosan 16 éves korom óta foglalkoztat a mai napig. Bár 18 éves koromra már tudtam, - nemcsak hittem, - . hogy van Isten. Filozófiailag beláttam. Egész életemben Isten kereső ember voltam ennek ellenére. Ez, természetesen meghatározta egész erkölcsi felfogásomat, életvitelemet. Mi az, hogy valaki hisz, ezen felül tudja is, hogy van Isten és mégis keresi?! Ennek oka az a mélyebb vallási felfogásom, hogy fiatal korom óta meggyőződésem, hogy Isten nem rajtam kívül, hanem bennem található meg. Keresem a bennem élő Istent, az igazi hallhatatlan énemet, a saját Önvalómat. /A keresztény unió misztikában, a hindu rádzsa-jógában, az iszlám szufizmusban ugyanezt teszik./ Átakarom élni a Vele való azonosulást, a múló, önző ál-énem, illuzórikus személyiségem lebontását, istenné válásomat, a reinkarnációs köröm lezárását, a valódi örök életbe jutásomat. Sok-sok keserves vívódás, hosszú tévelygés, hosszú újraszületések láncolata után jutottam ide. Kezdettől, kiskorom óta soha sem elégített ki a római katolikus egyház tanításának az istentana.. Hiátusok tömege tűnt fel előttem, minél mélyebben merültem el vallásom tételes megismerésében. Milyen kételyeim merültek fel bennem? Elsorolok vagy egy tucatot: - 1./ Ha elutasítjuk a reinkarnációt, akkor elfogadhatatlan az „eredendő bűn tana”Hogyan lehet búnös az, aki cselekedetéért /a megszületéséért/ nem felelős? Csak a reinkarnáció elfogadásával tekinthetjük bűnösnek. Előzőélete miatt visszaküldték, illetve földi visszavágyódásának, anyaghoz való ragaszkodása okán leszakadt az egyetemes Én-ről. . – 2./ Elfogadhatatlan az „Egyedüli üdvözítő Egyház tana”, pedig ezt legutóbb a II.Vatikáni Zsinat is megerősítette azzal az indokkal, hogy egyedül a katolikus egyház van birtokában az üdvösséghez vezető eszközöknek, a szentségek kiszolgáltatása által. Mi van akkor a több mint 5 milliárd nem katolikus ember üdvözülésével? - 3./ Elfogadhatatlan a végtelen ideig tartó bűnhődés tana is. Pl.: Egyik ember egy életen át bűnben leledző kapcabetyár, rákossá válva halála előtt gyón, áldozik, a vallásunk tanítása szerint: „irány a mennyország”! Ezzel szemben egy másik ember, aki valósággal szent életet él, paráznaság bűnébe esik egy csábító, bájos szomszéd asszonnyal. A férj rajtakapva őket megöli a férfit. Az egyszeri halálos bűnbe esés miatt ennek az embernek a sorsa az örök kárhozat? - 4./Általános emberi tapasztalat alapján a bűnösök nem igazán bűnhődnek az életben. - 5./ A transzcendens világról a papoknak többet illene tudni és tanítani, hiszen ők amolyan lelki szolgáltató vállalat funkcióját töltik be a társadalomban. Régen még tudtak az angyalok 7 karáról /angyalok, főangyalok, arkangyalok, kerubok, szeráfok, uralmak, trónusok/ Néhánynak még a nevét is tudták. Mindenkinek járt a keresztelés után saját őrangyal. Ma már a szentbeszédekben angyalok szóba sem jönnek. Hasonlóan sem a pokolról, sem annak tornácáról /a tisztító tűzről/ nem esik szó a prédikációkban. A zsinat után bevezetett másik hiszekegyben nem is szerepelt: „alá szálla poklokra, harmadnapra halottaiból feltámada…” rész ki is maradt. - 6./Túlvilági életről, lelkekről, szellemekről, magasabb isteni erőkről semmiféle információt nem kapunk a vallásunkban. A tibeti és az egyiptomi Halottas Könyvek több információt nyújtanak e téren, mint a saját vallásunk. Rainmond Moodi: Élet az élet után c. könyve, a halál beállta közeli állapotról feltárt kutatásai, sok ember számára megnyugtatóbb gondolatokat tartalmaznak, mint papjaink tanításai. - 7./ Szent életű emberek levitációival, stigmáival, hasonlóképpen a Mária-jelenésekkel kapcsolatban sem foglal állást az Egyház, mintha nem hinne a csodákban. - 8./ A reinkarnáció tanának elfogadás nélkül érthetetlen, elfogadhatatlan a sorsunk. Vallástörténeti írások tanúsága szerint a Níceai Zsinatig /325/ általánosan elfogadott volt e tan. Ekkor törölték ki az ó- és újszövetségből az erre vonatkozó részeket. De a cenzorok rossz munkát végeztek. Pl.: Saul könyvében Sámuel főpap szellemének megidézése a halott-látó asszony által, benne maradt. Hasonlóképpen az újszövetségben Jézus megkérdezi tanítványait: „kinek tartanak engem az emberek?” „Egyesek Mózesnek, mások Illésnek, …” E szöveg a szentírásban csak úgy értelmezhető, hogy Jézus korában általános hiedelem volt az újraszületés tana. Jézusnak Nikodémussal folytatott beszélgetése is ezt támasztja alá. - 9./ Véleményem és meggyőződésem, mivel Jézus galileai és nem júdeai volt, nem volt fajilag zsidó. Cselekedetei, tanai, karaktere mind ezt bizonyítják. Dávid családfája József nevelőatyjára vonatkozik, akihez semmiféle vérségi köze sincs. Az antiszemitizmus leküzdése okából fogták rá később, hogy zsidó volt. - 10./ Jézus azért inkarnálódott a Földre, mert Ádámtól az ő fellépéséig eltorzult már az ősi kinyilatkoztatás. Az Ószövetség Jahwe istene egy bosszúálló, diszkriminatív, gyilkosságra buzdító törzsi Isten /Nem egyetemes, csak az általa kiválasztott zsidó népnek az istene./ Mózes V. K. 20.rész 10-14. kimondottan népirtásra ad utasítást a zsidóknak. Az ilyen isten elfogadhatatlan! - 11./ Jézus tanításának Pál /Saul/ zsidó rabbi általi történő eltorzításával, elzsidósításával /judeo-kriszticizmus/ sem értek egyet. Saul, kezdetben jó hatásfokkal üldözte az első keresztényeket. Nehéz bizonyítani, hogy jóhiszeműen, vagy valláspolitikai , fajvédő okok miatt született meg a damaszkuszi úti átváltozása, megtérése. Mindenesetre később a jeruzsálemi őskeresztények közössége tévtanai miatt meg akarta kövezni. Ebből a helyzetéből csak a római katonák közbelépése mentette ki. Mai egyházunk mégis őt tekinti a legnagyobb apostolnak, pedig ő Jézust soha nem látta, vele soha nem beszélt. Jézus Péterre, mint kősziklára alapozta az egyházát. Ő követni akarta Jézust és a zsidók megtérítését akarta folytatni, mert e nép bukása volt a legmélyebb /materializmusba esett/ a közel-keleti népek között. Pál /Saul/ , faji önvédelemből kiindulva tudta, hogy a zsidók katolizálása esetén azok felolvadnának a népek tengerében, ezért ő a pogányok megtérítését szorgalmazta. Így lett ő a „pogányok apostola”. Érdekes, hogy az egyházunk ma sem törekedik arra, hogy a körülöttünk lévő megtévedt zsidókat térítse meg, hanem helyette a föld túlsó felén élő kultúrálatlan tömegekre koncentrál. Sőt, a Jézust megtagadó zsidókat „idősebb testvéreinknek” /jó olajfának/ - bennünket keresztényeket pedig „vad olajfának” nevez a II. Vatikáni Zsinat, akik örüljünk, hogy beoltódtunk a nemes, jó olajfába. Én inkább a föld megrontóinak tartom őket! - 12./ A zsidó vallásban úgy lehetett a gonosz, bosszúálló törzsi istent, a Jehowát kiengesztelni, hogy áldozatként mindig a szívünknek legkedvesebb dolgot kellett felajánlani neki. /Káin, Ábel a legszebb állat és terményáldozatot; Ábrahám esetén egyetlen fiát Izsákot kérte áldozatkéni Jahwe./ Ennek az ősi zsidó rituálénak analógiájára Saul kitalálta, hogy ők /mint zsidók/ nem istengyilkosok, hanem Jézus egyenesen azért jött, hogy életét feláldozza bűnösökért /Ő a feláldozandó Égi Bárány/ Minden szentmise-áldozat alkalmával ezt a rituálét megismételjük. Amikor az Atya-isten ezt látta, hogy az emberiség, ez az eltorzult „sárkányfog-vetemény” az ő szeretett, egyszülött istenfiát keresztre feszítette, úgy megesett a szíve rajtunk, hogy rögvest megbocsátotta bűneinket. A világ teremtésétől Krisztusig élt és a pokol tornácáján várakozó lelkek mennybe mehettek. Naív elképzelés! Jézus gyilkosság áldozata lett. „Vére rajtunk és fiainkon”! – kiabálták a zsidók Pilátus előtt. A zsidók ma is azt állítják, hogy a németek kollektíven bűnösök a holokausztért. De követelik, hogy rájuk ne vonatkozzon semmiféle történelmi bűn, még a bolsevizmusban játszott főszerepükért sem. Jézus halálát azért követelte a zsidó főpapság, mert azt tapasztalták, hogy Jézus az új tanaival elcsábítja híveiket. Egy új istent hirdet, sőt magát is Isten fiának vallja. Tehát nem áll a vallásunknak oly módon való értelmezése, hogy elég nekünk felajánlani bűneinket Jézusnak, ő elszenvedte a keresztfán az emberiség bűneit , így azok megbocsátatnak az Atya előtt. A megbocsátás feltétele egyedül bűneink őszinte megbánása és annak szilárd elhatározása, hogy azt többé nem követjük el. Más értelmezés önáltatás! - 13./ Véleményem szerint a zsidó istengyilkos nép, született materialista, spirituális értelemben a legmélyebbre süllyedt, tulajdonképpen a Sátán gyermeke. /Ahogyan János evangéliuma mondja Jézus szavaival: „ti a Sátán Atyának gyerekei vagytok.”/ E nép lesüllyedés napjainkban a legjobb ponton áll: anarchisták a szellem országában, despoták az anyag birodalmában. A pénz, a vagyon, a föld kincseinek birtoklása csakúgy jellemző rájuk, mint a nem zsidó embereknek /gojoknak/ totális kizsákmányolása. Vallásuk lényege: ők Isten kiválasztott népe, akiknek minden más nép csak szolgája lehet! /L.: Mózes könyve/ - 14./ Véleményem szerint Jézus, aki pártus királyi ház hercege, Melkizedek-rendje szerinti pap /s nem egy zsidó ács elvállalt nevelt gyermeke/ az „utolsó vacsorán” ősi szittya szokás szerinti „vérszerződést” kötött tanítványaival. „Test”- „vérévé” fogadva őket. /Ez az én testem; ez az én vérem’/ - 15./ Vallásunk lényegéből, Jézus igazság-hirdetéséből semmit sem von le az, hogy túlélte-e a keresztre feszítést, vagy netán tovább élt a földrészünk más területén. Ö isten volt, mert személyi énje egyesült a mindannyiunkat éltető benső isteni Én-jével. /Én és az Atya egy vagyok! Aki engem lát, az látja az Atyát!/ Az imént elsoroltak miatt, fiatal korom óta behatóan tanulmányoztam a különböző vallásokat, benső harmóniám helyreállításáért. Nemcsak a nagy világvallásokat, de az egyházunk által üldözött, eretneknek kikiáltott vallások tanait is. /Gnosztikusok, manicheusok, nesztoriánusok, szkíta ősvallás, ariánis, katarok, albigensek, a New-Age gyűjtőnévbe összehordott vallás-kotyvalékokat is./ Mit szűrtem le? –hosszú életem olvasmányai, tanulmányai, az összehasonlító vallástörténeti dolgokból a magam javára? Körülbelül azt, amit Mahatma Gandhi: mindegyik vallásnak ugyanaz a lényege. Egyik sem tökéletes, de mindegyik tartalmaz nagyon sok igazságot! Az emberben még ma is él a politizáló /Arisztotelész/, az eszközkészítö /Franklin Benjamin/, a termelő állat /Marx/, és a fogyasztói állat, az Istenhez emelkedő filozofáló állattá való felemelkedés még csak keveseknek adatott meg. Napjainkban az ember még mindig az Isten és az állat összegyúrásából keletkezett torzó. Az állatszelidítő funkciót végzi a nevelés /szülői ház, iskola, vallási nevelés, társadalmi hatások, önnevelés, stb./ A vallások munkásainak, a papoknak dolga őrizni, fenntartani a kinyilatkoztatott igazságot: hogy van Isten,, aki nemcsak teremtette a világot, de fenntartja, kormányozza, áthatja /Ő általa, Ő vele és ő benne!/ ezáltal Ő a bennünk lévő Élet! A nem érzékelhető transzcendens világ is teljes valóság a benne lévő szellemi erőkkel egyetemben. A tökéletesedésünknek leggyorsabb útja az örök isteni erkölcsi világrend elfogadása, követése, mindennapi gyakorlása. Napjaink bajait éppen az erkölcsi nevelés hiánya okoza! E miatt esik szét minden közösség /Nemzet, család, házasság, baráti, stb./ Kétségtelen, hogy az emberi történelemben a legfontosabb, legnemesebb tettet: a ragadozó vadnak elég jó hatásfokkal emberré alakítását a vallások érdemére kell írnunk. Az már sajnálatos, hogy ebbéli igyekezetükben idővel a vallások is válságba kerültek, mert lassan kiveszett belőlük a legerősebb vonzóerő: a misztika. Az Isten benső, közvetlen megtapasztalásának az ősi, titkos tana. Az Isten és az ember közvetlen kapcsolat-teremtésének módszeres művelése és az utódoknak ebbe való belenevelése, beavatása. Csak a primitívebb embereket elégíti ki a vallási tradíciók ápolása és tételeinek ismerete. Egész életemben ezt az ősi /régen beavatásnak nevezett/ misztikus utat kerestem és járom. Bízom benne, hogy megtalálom Őt, megtalálom és megölelem s egyek leszünk mi a halálban! Ez az élet szellemi célja, ezért jövünk a világra, hogy visszataláljunk az ősforrásba! Nem pedig fogyasztani, élvezkedni, bujálkodni, paráználkodni /ezt ma örömszerzésnek nevezik!/, mások fölött uralkodni; erkölcstelen disznó módon végignyúlni a trágya-hegyeken s úgy nevezni azt, hogy az élet élvezése.. Záró gondolatként definiáljuk minden vallás központi fogalmát: MI A BŰN ? A bolsevizmusban így határozták meg: mindaz bűn, ami a szocializmus és a kommunizmus építését akadályozza. Erény pedig az, ami ezt előre viszi. Valláserkölcs szerint: mindaz bűn, ami Istentől eltávolít bennünket. Erény mindaz, ami közelebb visz bennünket Istenhez. A Mózes közvetítésével kapott tíz-parancsolat mindegyike az erényes utat szolgálja..Két dologgal egészíteném ki Mózes kőtábláját.. 11. parancsként tételesen kimondanám, hogy „Ne hazudj!”/Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellení4 – ez csak egy részhalmaza a hazugság fogalmának/ Nem mondja ki, hogy , minden önzés, birtoklási vágy bűn, mert karmatikus jelet hagy az elmében /szanszkára csírát/, hiszen minden gondolat megvalósulásra törekszik s ahhoz csak az alkalmat várja /vagy ebben az életben, vagy a következőben/ Hiszen a lelket újjászületésre késztető erő a vágy. Ezért mondja Jézus, hogy „ már akkor bűnt követsz el, ha csak vággyal tekintesz egy nőre.” Minden vágy, minden önzés elkülönülés, leszakadás az egyetemes Én-ről. Ezt 12. parancsolatba foglalnám! A misztikának /isten-élmény keresésnek/ külön irodalma van, sok útja, de szűk ösvényen. Kívánom, hogy olvasóim közül ki-ki találja meg magának a megfelelőt. /Keressetek és találtok! Zörgessetek és megnyittatik!/ Pécs, 2006. 06. 16. /Dr. Vörös György gondolatai/