AZ  ESZMÉK A VILÁG MOZGATÓI

Ennek az az oka, hogy mindegyiküknek más a világnézetük, értékrendjük, céljuk, hitük, de főként mert „másságuk” miatt mást értenek egyazon fogalom alatt!

Minél elvontabb egy fogalom, annál nehezebb azt egyértelműen  meghatározni /definiálni/. A szabatos meghatározás leginkább a matematika tudományára jellemező. Mondhatnánk úgy is, hogy a matematikai nyelv úgy aránylik a hétköznapi nyelvhez, mint a Wertheim-kulcs a sperhaknihoz. Amikor két ember, akár /politikus is/ beszélget, gyakran az az érzésük keletkezik, hogy értik egymást

miközben mindegyikük másra gondol. Ugyanis, ha nem így lenne, akkor befejezhetnék a beszélgetést, hisz akkor akár fél szavakból is megérthetnék egy- mást.

Kant szerint: minden megismerés  tapasztalattal kezdődik, ebből fogalmakba megy át, végül eszmékben végződik. Többszörösen elvont jellegük miatt az eszmék  meghatározása a legnehezebb. Politikai eszmék esetében pedig a terjesztőik számtalanszor tudatosan arra törekszenek, hogy képlékeny, többértel- mű, homályos maradjon a fogalom, misztikus jelleget kölcsönözve ezáltal neki. Például hadd említsük erre a 2000 éves kereszténység „szentháromság” fogalmát.

Korunk szellemi zűrzavarát főként ez /az eszmék nem kellően tisztázott volta/ okozza. Nézzünk rá néhány XX.sz.-i példát!

DEMOKRÁCIA : eredetileg népuralomnak, népképviseletnek titulálták; de mivel a nép képtelen önmaga vezetésére /legfeljebb őt „vezetik” meg/, ezért történelmileg mindig megbukott. Ugyanis a kérdés Achilles-sarka a népet képvi- selő személy kiválasztása. A választópolgár ugyanis csak akkor választ szabadon, ha pontos információja van a megválasztott személyről és világos előtte a választásának a következménye. Ezt az alapvető követelményt a világon soha sehol sem biztosították. Legfeljebb egy kis falú bíróválasztásakor. A hatalom megszerzésében ugyanis éppen az a vonzó, hogy vissza lehet vele élni. Ezért rúgkapálódzik a hatalomért mindenki. Különben a nép szolgálata lenne. /Láthatjuk, hogy hogyan szolgálja az MSZP a népet a pénteki ATV sajtóklub megszüntetésével/. Az USA demokráciája a görögök demokrácia fogalmával még köszönő viszonyban sincs, sőt inkább annak egyenesen a karikatúrája. Inkább jellemző rá a tőke uralma és a pénz diktatúrája. Összefoglalhatjuk, hogy napjainkban is e fogalmon ahány ember, annyi félét ért alatta tartalmilag, jogilag, filozófiailag, politikailag egyaránt.

SZOCIALIZMUS: bár 40 évig éltünk benne és építettük, mégsem tudjuk pontosan, hogy mi is az, csak azt, hogy nem kérünk belőle. A kommunizmus  egyenlősdiségének az előszobájaként hirdették. Ennek építése nevében a hatalmon lévők a történelemben a legtöbb emberiség elleni bűnt és cca. 100 milliós népirtást követtek el. Lényegét tekintve proletárdiktatúra volt, szovjet ál-lamformával.

KOMMUNIZMUS: a bedőlteknek utópisztikus földi paradicsomot ígért, ahol majd mindenki igénye szerint részesülhet a földi javakból. 1952.-ben Dr. Nagy Ferenc matematika tanárom úgy definiálta, hogy a kommunizmus: államosított zsidó fasizmus /államkapitalizmus, zsidó vezetéssel, fasiszta módszerekkel/. Akkoriban még ennek az eszmének a terjesztői, haszonélvezői jobbára a zsidók voltak. /akárcsak a Tanácsköztársaság idején/ A későbbi történelmi időre ez az állítás már nem általánosítható. A kommunizmusnak, mint társadalmi eszmének az ideológiája, a XX. sz. „társadalmi rákos betegsége” a MARXIZMUS. Márai szerint: „Mára a marxizmus egy bukott eszme, melynek hirdetői már nem az eszméhez, hanem az általa lopott konchoz ragaszkodnak!” A marxizmus eszmerendszere több alrendszerből állt: Dialektikus és történelmi materializmus- ból, ismeretelméletből, politikai közgazdaságtanból, párttörténetből és leninizmus

ból. Ez utóbbit Sztálin így definiálta: Leninizmus az imperializmus korszakának a marxizmusa. Másként: a proletárforradalom és proletárdiktatúra elmélete és taktikája. Közérthetőbben: „a társadalom felforgatásának a receptkönyve!” A Földnek mára már csak néhány államában vegetál ez az eszme, hihetetlen szenvedést okozva népének, mert a ráksejtekhez hasonlóan elpusztítja a tömegek

önvédelmi reflexeit, kultúráját, humán és társadalmi egyéb értékeit.

FASIZMUS: a szó eredeti értelmében vesszőnyalábot jelentett, amit már nehéz eltörni. /”Egységben az erő!”/ Az eszme keletkezésekor Mussolini és Hitler nem- zeti-szocializmusát jelentette, aminek mibenlétéről az iskoláinkban máig nem tanítanak, csak azt tudjuk, hogy ez a fogalom valahogy a holocaustnak szinonímája, illetve azonnal azzal létesít asszociációs kapcsolatot a ma emberé- ben. Napjainkra ez a szó szitokszóvá, stigmává fejlődött a holocaust fogalmát ápolók tevékenységeként. Akire ezt rásütik, az nemcsak, hogy politikai hullává válik, de az már nem is ember, következésként likvidálandó!

ANTISZEMITA: az a személy, vagy párt, aki, illetve amely a zsidókat bírálni merészeli, netán kijelenti, hogy  nem szereti őket. /Hitük szerint ugyanis ők Jah- ve kiválasztott népe, akit „csak dícséret illet, nem bírálat!”/. Megjegyzem, a nem vallásos zsidók is  így vélekednek. Napjainkban politikailag a legnagyobb bűn az antiszemitizmus bélyegét megkapni! Vessen magára az a párt, amelyikre ezt rásütik. Még az MSZP választási veresége sem akkora baj, mintha egy antiszemitának bélyegzett MIÉP bekerült volna a parlamentbe - mondta az MSZP kampányfőnöke. Az antiszemitizmus lényegét tekintve tulajdonképpen nem is eszme, hanem egy, a zsidó nép által kitalált és terjesztett önvédelmi fegyver. Heller Ágnes szerint ennek köszönheti a zsidóság, hogy nem asszimilálódott a több évezredes történelme során.

LIBERALIZMUS  /szabadelvű/: erkölcstelen, nép, nemzet és társadalomrombo-

ló eszme. Ez a posztkommunistáknak, kozmopolitáknak utolsó kapaszkodója, mencsvára. Nemsokára ez az eszme is ugyanúgy a történelem szemétdombjára kerül, mint a többi „izmus”. Ennek az elbűvölő szónak az eredeti jelentése: „bizo- nyos korlátok megszüntetése, valaminek egy korábbi állapotnál szabadabbá tétele” A múlt század második felében lett a kapitalizmus uralkodó ideológiája, embertelenségének leplezője, felmentője. Politikai eszmeként kiterjesztve a fogalmat,  holmi erkölcsi kötöttségektől, társadalmi korlátozásoktól megszabadító

felszabadító nagy jót, az emberiség kitárulkozását, önmegvalósítását ígérő, igéző

fogalom /szó/ lett belőle. Hiszen itt látszatra totális szabadság van: „aki bírja mar-

ja”! Közben tudjuk, hogy helyzeti előnyüknél fogva a kapitalistává átvedlett régi diktátorok és hűséges kiszolgálóik lettek a haszonélvezői ennek a liberális demokráciának csakúgy, mint a korábbi rabszolgatartó társadalomnak /a létező szocializmusban/. A liberális politikusok ezt az eszmét úgy értelmezik, hogy a gyakorlatban minden szabad, amit  a büntetőtörvény kimondottan nem tilt. Vallás

erkölcsi törvények, társadalmi konvenció, tisztesség számukra nem korlátozó tényezők.

GLOBALIZMUS: a kapitalizmus után korunknak a legfavorizáltabb eszmerend- szere. Én úgy definiálnám: globalizmus: a tőke „báránybőrbe bújt” imperia- lizmusa. Míg a bolsevizmus nemzetközivé tételét forradalmak kirobbantásával, állami terrorral /proletárdiktatúrával/ terjesztették, addig a liberális tőkések globalizmusát a multinacionális cégek árúkacatjai tömegének terjesztésével, álta- lános jólét ígéretével, a fogyasztói társadalom egyetemessé tételének /mindenki számára elérhető/ elhitetésével favorizálják. Terjesztőik államok feletti trösztök, konszernek, szindikátusok, Nemzetközi Valutaalap és a Világbank. Ellenállás esetén a piacbővítési eszköze kezdetben: kereskedelmi és pénzkorlátozási beavatkozás; később: államok politikájába  gazdasági megszorításokkal és pénzügyi eszközökkel való beavatkozás; krónikus esetben az USA általuk fenntartott zsoldos hadserege /a katonai csúcstechnikájával/ és a világ médiáinak kizárólagos birtokolása révén végzi el az ellenállók eltakarításának munkáját. A média birtoklása a tömegbefolyásolással fokozatosan alakítja ki a kábítószer fogyasztáshoz hasonlóan a fogyasztási magatartás függőségét, hogy az Isten képére teremtett embert fogyasztói állattá degradálja. Életcélja, a minél magasabb fogyasztás legyen! /Azért dolgozzál egyre többet, hogy egyre többet fogyassz és ezzel uraidnak a profitját növeld !/  Jól ki lett ez találva! Igazi valláspótlék! Mi végett vagyunk a világban? Hogy minél több élelmiszer cikket, iparcikket, nőt, alkoholt, kábítószert, műsort és silány liberális eszmét fogyasszunk! Ámen.

TERRORIZMUS: 2001. szeptember 11-e óta ez a fogalom ugyancsak embertömegeket mozgató „eszme” rangjára emelkedett. Régen, politikai erőszakot jelentett a hatalomnak, ha ellene történt; dicső partizán cselekedetet, ha

a hatalom érdekében történt. Politikai nézőpont kérdése csupán, hogy egy erőszak-cselekedet nemzeti hősiesség-e, vagy bűn elkövetés, erény, önfeláldozás, mártíromság, vagy anarchia? Napjainkban e fogalom misztifikálódik. Lassan terroristának nevezik mindazokat, aki akár egyéni, akár állami szinten ellenzik az USA politikáját. Ez esetben azonnal selytelmes kapcsolatba hozzák Oszama bin Ladennel. Az ilyenek az új politikai doktrína szerint ugyanúgy likvidálandók, mint a hajdani szocializmus építésének osztályellenségei. Csak idő kérdése, ki kell várni, hogy akár állami, akár állampolgári minőségben mikor leszünk célszemélyek. Közben ki fog derülni, hogy az egész fogalom, a gazdaságilag, stratégiailag létfontosságú olajkutak megszerzésének elkendőzésére való konfiguráció. Ez esetben ugyanis gazdaságilag, katonailag az olajkutak kiapadásáig ő, /az USA/ marad a világ ura.

Már az eddigiekből is látható, hogy az „izmusokkal”, mint fogalmilag nem kellően tisztázott eszmékkel mindig, minden korban, minden népnek megjött a baja! A hiszékeny tömegek félrevezetésére, befolyásolására éppen a homályos eszmék a legalkalmasabbak. E „szellemi vírusokkal” valahogy úgy vannak, hogy mélynek látják, mint azt a vizet, amelyiknek nem látnak a fenekére. Emlékszünk még arra marxista szólamra: „ha az eszme, az ideológia behatol a tömegekbe, ott anyagi erővé válik!” Ez az állítás minden eszmére igaz! Az eszmék az emberiség mozgatói!

Mi a baj akkor az eszmékkel? - merülhet fel az olvasóban. Az, hogy mindenféle eszme messianisztikus vonással rendelkezik. Egyetemessé, uralkodóvá kíván válni a járványokhoz hasonlóan /csak ezek szellemi járványok/. Hívei, terjesztői, megszállottként mindenkit a maga vélt igazáról kíván meggyőzni. A meggyőzésnek a felvilágosítás, az agitálás, a terror, a vallásháborúk, koncentrációs táborok, társadalmi osztályok likvidálásán keresztül, forradalmak, háborúk kirobbantásáig minden skálája fellelhető. Napjainkban például a liberális demokráciát már elektronikus hadviseléssel terjesztik. /Lásd: Jugoszlávia, Irak, Afganisztán, stb./

Hogyan reméli elérni a világuralmi célját a globalizmus? Bár elég rejtőzködő a természete és hódítási módszere, annyi az eddigiekből is világos, hogy terjeszkedésének első számú közellensége a  nemzetállamok. Ezek önállóságának a letörésére törekszik elsősorban. Az Európai Közösségbe való csoportos beléptetéssel „sok legyet üt egy csapásra” /hiszen ennek ára: számos területen az önállóság önként való feladása/. A kezében lévő média útján elhiteti a világgal, hogy a nemzetállamok legtöbbjében diktatúra van, mert az ott élő népek legfőbb vágya, hogy liberális demokráciában éljen, feltétlen USA híveként. Majd kamat- rabszolgaságba hajtva e népeket, rájuk önti a globalizmus  fogyasztói piacgazda- ságát s lassan az Új Világrend tőkés urainak modern rabszolgájává teszi a Földkerekséget. Erősen emlékezteti ez a gondolkodókat a világtörténelem hasonló próbálkozásaira. /Nagy Sándor, Római Birodalom impériuma, Napóleon,  Hitler, az angol gyarmati világbirodalom, a bolsevizmus világgyőzelmének a víziója, stb./

Miért vallásellenes a legtöbb embercsinálta /ember kitalálta/ politikai eszme?

Mert a vallások hirdette, az idők minden viharát kiállta, örök emberi értékek mellett azonnal kiderül a saját silány portékájának életfecsérlő haszontalansága. Továbbá a nagy történelmi vallások  mindegyike a spirituális értékeket helyezi előtérbe, azoknak felsőbbrendűségét hirdeti a földi múló materiális élvezetek, örömök, az életcéllá tett fogyasztással szemben. Így az is érthető, hogy a globalizmus világnézete az atheista, gyakorlati materializmus.

Szeretnénk remélni, hogy az eszmék mibenlétének tisztázását elősegítő fenti rövid eszmefuttatásunk után az olvasóban megérlelődött, hogy mindössze két olyan maradandóan örök eszme van, amelyért mindent, még az életét is érdemes feláldozni: a nemzet és a vallás.

                                                                                 /Dr.Vörös György ny.doc./

                                                                           7624 Pécs, Jakabhegyi u.8/A.I.e.

                                                                                    Tel.:72/226 076

E cikket többen vitatták, ugyanis a legtöbb emberben az merült fel, hogy „a pénz mozgatja a világot” és nem az eszmék! Már Hevétius is megmondta, hogy az  „érdekek; az egyéni érdek, a csoport érdek, a nemzeti érdek a világ dolgainak mozgatói - vetették fel.

Válaszom és kérdésem: a nemzeti érdek hogyan tudja uralmába hajtani, vitorlájába fogni a csoport- és egyéni érdekek szelét? Azaz az egyéni érdekek  és a csoport érdek eredője mikor fog a nemzet érdekének megfelelő irányába mutatni? /hiszen a jól működő államnak az az előfeltétele, hogy a nemzet minél kisebb része dolgozzon az államhatalom érdeke ellen/.

Mélyebb filozófiai meggondolással beláthatjuk, hogy ez akkor és csakis akkor fog megtörténni, ha a hatalom a nemzet minden tagját meggyőzi egy olyan történelmileg éppen aktuális eszme igazáról, amelyért majd minden állampolgára úgy érzi, hogy érdemes ezért harcolnia, energiáját feláldozni, érdemes akár életét is rátenni e jövőképre. Hiszen minden eszme jövőkép is egyben. Például: sok, nagyon sok karrierista, akár jó képességű, akár tehetségtelen ember /hazánkban cca. 800 000/ azért lett a bolsevizmus szekértolója, mert úgy érezte, hogy a párttag könyvén keresztül magasabb életminőséghez, pozíciókhoz juthat. A többség érdekében állt az, hogy imitálja az eszméhez való kötődést, mert tudta, hogy akárcsak a kételyének a kimutatása is , számára egzisztenciális bukást ered- ményezne. Az eszmét kötelező alap-, közép-, és felsőfokú szemináriumokon, pártfőiskolákon, pártnapokon, még egyetemi tantárgyként is, továbbá rádió, újság, könyvkiadás, TV útján pártirányítással terjesztették. Egyetemi doktori, kandidátusi, nagy-doktori értekezések is csak akkor lettek elfogadva, ha akármilyen erőltetetten is, de átsütött rajta, hogy az alkotója az „eszme” híve.

Napjaink két uralkodó eszméjét: a globalizmust és a terrorizmust már kifinomultabb módszerekkel terjesztik, mert az írott, nyomtatott elektronikus sajtó és a média már az eszme terjesztőinek birtokában, totális uralmában van s egyben az agymosás tudományos módszerének is birtokosai.

Az Európai Közösség bővítése nem eszme, de a globalizmus világhatalmi célját szolgáló eszköz. Mint korábban említettük,  ennek előfeltétele a belépő új tagok részére a nemzeti szuverenitásnak számos területen való önkéntes feladása. A jövőbeni bővítéssel az Európai Unió több „legyet is üt” egy csapásra. A gazdag Nyugat a cselédeit, az iszlám bevándorlóit lecserélheti  e bővítéssel keresztény kultúrkörből való újabb „pincér-népekkel”, akiknek már jobb a nyelvismeretük, könnyebben beilleszkednek és többségük nem is akar ott végleg letelepedni, ráadásul jólképzett munkaerőt jelentünk számukra. Cigányságunk is az Európai Unióban remél szebb jövőt, magasabb munkanélküli segélyt. Távlatilag, hadászatilag ütközőzónaként tekintenek ránk, akik majd a jövőben is betöltjük a „gyepűnép” szerepét Kelet felé. Harmadsorban felvevő piacként, új fogyasztóként tekintenek ránk.

Az egykoron földi paradicsomot ígérő kommunizmus délibábja helyébe most az Európa Ház mézesmadzagja lépett. A belépéstől mindenki magasabb életminőséget remél, pedig a Nyugat nem egy karitatív szervezet, nem is „cukros bácsi”; sokkal inkább a hajdani Fuggerek és Rotschildok érdek és haszonelvű, pénzimádó, kalmárszellemű kapitalista utódai. Őket csak a profit érdekli. Számukra az erkölcs nem közgazdasági kategória. Ezer éves történelmünk során a judeo-kriszticizmus ránk erőltetésén kívül semmit sem kaptunk tőlük. De ma már a Nyugat politikájára ennek a kereszténységnek sincs semmi befolyása. Ők kizárólag csak a saját jól felfogott érdekeikkel törődnek. Cselekedeteik kizáróla- gos mozgatója a globalizációs eszme: a tőke világuralma!